Az eszperantót sokan csak a mindennapos érintkezésre alkalmas turista-nyelvnek gondolják, pedig az egyszerûségéról ismert, száz évet megért közvetitõ nyelv mára már gazdag irodalmi nyelvvé fejlõdött.

Zamenhof, a nyelv kezdeményezõje tudatában volt annak, hogy a nemzeti nyelvek  fejlõdéséhez hasonlóan, az eszperantót is irodalma tarthatja életben, s ezért -- maga is példát mutatva -- követõit szüntelenül a fordítói munkára ösztönözte. Hangsúlyozta, hogy a nyelv mûvelõinek nem szabad megelégedniük a könnyû feladatokkal, mert csak a fordítási nehézségek  fedhetik fel  a nyelv kifejezõképességének a hiányait, amelyeket pótolni kell.

A nemzetközi nyelv mûvelõi -- köztük Kalocsay Kálmán is -- ezen az úton indulva lépésrõl lépésre haladtak a nyelv fejlesztésében. Shakespeare több tragédiája, Homérosz époszai, Dante Isteni Szinjátéka, Moliére és Schiller színmüvei, Madách Tragédiája, Ibsen drámái, Tolsztoj regényei, Andersen meséi, a nemzetközi antologiák, Balzac, Goethe. Baudelaire, Heine versei, a kortárs irodalom számos gyöngyszemének átültetése jelzi a megtett utat.

Irodalmi munkásságában Kalocsay fõ feladatának a mûfordítást, fõleg a költészet tolmácsolását tekintette. A nyelv gazdagításának, csiszolásának ez a fõ eszköze az írói munka nehezebbje. A kötõttség nélküli, eredeti szövegnél a szerzõ elkerülheti a bonyolult kifejezéseket,  keres helyettük egyszerübbeket.

Mint minden igényes fordító, Kalocsay is arra törekedett, hogy a lehetõ leghitelesebben tolmácsolja az eredeti mû tartalmát és hangulatát. Türelemmel kereste és a legtöbbször meg is találta a megfelelõ, az árnyalatokat is hüen közvetítõ kifejezéseket. Lelkiismeretes fordítói munkássága -- amelyet egyesek "nüansz-mániának" neveztek -- nagyban hozzájárult az eszperantó nyelv éretté válásához.

Soha nem tért ki a fordítási nehézségek elõl. Éppen ezért szánta rá magát Dante Pokoljának meghódítására, melynek sikerességében a legtöbben kételkedtek, és ironikusan idézték a pokolbeli kapu ijesztõ feliratát. "Lasciate ogni speranza, voi ch' antrate! (Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!).

A Pokol fordításánál az eredeti versforma megtartása a fõ nehézség. És éppen ez a nehéz feladat sarkallta Kalocsay becsvágyát. A fordítás sikerességét B. Migliorini olasz nyelvész-professzor szavai is igazolták. "A dantei tercinák Kalocsay tolmácsolásában méltó fordítása az Infero-nak."

Talán ez a fordítás volt az eszperantó nyelv képességeinek legmeggyõzõbb bizonyítéka.

Kalocsay számos nép és korszak költészetébõl válogatva ültetett át verseket eszperantóra, melyeket két antológiában -- mintegy csokorba kötve -- vehet kezébe a nemzetközi nyelvet értõ olvasóközönség.

Sorra megjelenõ fordításkötetei felkeltik a nem eszperantó irodalmi világ érdeklõdését is.
Goethétõl a RÓMAI ELÉGIÁK, Baudelaire-tõl A ROMLÁS VIRÁGAI, Madáchtól AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, Heine románcainak átültetése, Shakespeare három mûvének (LEAR KIR ÁLY, SZENTIVÁNÉJI ÁLOM, A VIHAR) mûvészi tolmácsolása újabb és újabb bizonyítéka az eszperantó nyelv irodalmi képességének és a fordító tehetségének.

                     Ada Csiszár: IN MEMORIAM Dr. KALOCSAY KÁLMÁN (1891-1976)
P. 34-35.

Multaj opinias, ke Esperanto konvenas nur al c^iutaga komunikado kiel turisma lingvo,  kvankam pri la simpleco konata lingvo dum sia centjara ekzisto evoluis g^is ric^a, literatura lingvo.

Zamenhof, la iniciato de la lingvo konsciis, ke same kiel la evoluo de naciaj lingvoj, ankau Esperanton nur g^ia literaturo povas vivteni. G^uste tial -- donante ekzemplon ankau li mem --senc^ese instigis siajn adeptojn al la traduka laboro. Li emfazis, ke la kultivantoj de la lingvo ne kontentig^u per la facilaj taskoj, c^ar nur la tradukaj malfacilaj^oj povas malkovri la mankojn  de la esprimkapableco de la lingvo, kiujn devas kompletigi.

La kultivantoj de la Internacia Lingvo -- inter ili ankau  Kálmán Kalocsay -- sur c^i tiu vojo ekirante, pas^o post pas^o progresis en la evoluigo de la lingvo. Pluraj tragedioj de Shakespeare,  eposoj de Homero, la DIA KOMEDIO de Dante, teatraj^oj de Moliére kaj Schiller, LA TRAGEDIO DE L' HOMO de Madách, dramoj de Ibsen, romanoj de Tolstoj, fabeloj de Andersen, internaciaj antologioj, la poemoj de Goethe, de Baudelaire, de Heine,  transplanto de multaj perloj de samtempaj autoroj signas la vojon faritan.

En sia literatura agado Kalocsay konsideris kiel c^efan taskon la tradukon, c^efe tradukon de la poezio. C^i  tiu primara rimedo de la ric^igo kaj polurado de la lingvo estas la plus  malfacilaj^o de la verkista laboro. En la  propra teksto la autoro povas eviti la komplikajn esprimojn, uzas  anstatau ili pli simplajn.

Kiel c^iu pretendema tradukisto, ankau Kalocsay klopodis kiom eble plej fidele interpreti la enhavon kaj atmosferon de la originalo. Pacience li serc^is kaj plej ofte trovis la konvenan, ankau la nuancojn fidele perantan esprimon. Lia konscienca traduka laboro --- kiun kelkaj nomis "nunanc-manio" -- multe kontribuis al la maturig^o de Esperanto.

Li neniam evitis la malfacilaj^ojn. G^uste tial decidis konkeri la INFERON  de Dante. Multaj dubis pri la sukceso de tiu entrepreno kaj ironie citis la timigan surskribon de la infera-pordego: "Lasciate ogni speranza, voi ch' entrate!" (C^ion esperon lasu c^e la enpas^o). C^e la traduko dela INFERO la c^efa  zorgo estas la konservo de la originala versformo. G^uste c^i tiu malfacilaj^o spronis la ambicion de Kalocsay. La sukceson de la traduko pruvis ankau la vortoj de la itala lingvo-profesoro Bruno Migliorini: " La tercinoj de Dante en la interpreto de Kalocsay  estas digna traduko de la INFERO".

Eble tiu traduko estis plej elokventa pruvo de la literatura kapableco de Esperanto.

Kalocsay transplantis al Esperanto poemojn de multaj nacioj kaj epokoj, kiujn en du antologioj -- kvazau enbukedigite -- povas enmanigi la leganta publiko de la Internacia Lingvo.

La  traduk-volumoj de Kalocsay vekis ankau la intereson de la ne esperanta literatura mondo.
De Goethe la ROMAJ ELEGIOJ, LA FLOROJ  DE L' MALBONO de Baudelaire, LA TRAGEDIO DE L' HOMO de Madách,  romancoj de Heine, la arta  interpreto de tri Shakespeare-verkoj (REG^O LEAR, SOMERMEZNOKTA SONG^O,  LA TEMPESTO) denove pruvas la literaturan kapablecon de la lingvo Esperanto kaj pruvas la talenton de la tradukanto,

         Hungara originalo: Csiszár Ada: IN MEMORIAM  Dr. KALOCSAY KÁLMÁN (1891-1976).
          p. 34-35.

On rencontre souvent l'idée que l'espéranto ne serait qu'une langue pour touristes, capable d'exprimer, tout au plus, les besoins les plus quotidiens. Or, au cours de son existence centenaire, l'évolution de cette langue véhiculaire, connue pour sa simplicité, a atteint un degré tel que l'espéranto peut désormais être nommé une langue riche de littérature.

Zamenhof, l'initiateur de l'espéranto, était conscient du fait que cette langue, tout comme les langues nationales, ne pourrait vivre et se développer que par sa littérature. C'est la raison pour laquelle, tout en donnant l'exemple, il exhortait sans cesse ses adeptes à s'atteler à des tâches de traduction. Il soulignait ainsi l'importance de la traduction: les artisans de la langue ne peuvent pas se contenter d'accomplir des tâches faciles: ce sont les difficultés rencontrées au cours de la traduction qui font découvrir les lacunes à combler dans les capacités d'expression de notre langue.

Voilà donc, tout indiqué, le chemin que suivirent les artisans de l'idiome international, avec Kálmán Kalocsay en tête, accompagnant les progrès de la langue. Plusieurs tragédies de Shakespeare, les épopées d'Homère, la Comédie Divine de Dante, les pièces de Molière et de Schiller, La tragédie de l'homme de Madách, les drames d'Ibsen, les romans de Tolstoï, les contes d'Andersen, des anthologies internationales, les úuvres de Balzac, de Goethe, de Baudelaire ou de Heine, des perles de la littérature contemporaine - ce sont autant de réussites qui jalonnent le chemin parcouru. 

Parmi toutes ses activités littéraires, Kalocsay considérait la traduction, notamment la traduction poétique, comme la tâche par  excellence qu'il se devait de parfaire. Effectivement, enrichir et affiner une langue au moyen de traductions n'est certes pas le plus facile des travaux littéraires. L'écrivain qui crée son propre texte sans contrainte aucune peut, au contraire, toujours éviter les expressions trop complexes en puisant dans le vocabulaire usuel de la langue.

Comme tout traducteur digne de ce nom, Kalocsay s'efforça de transplanter fidèlement, autant que faire se peut, contenu et atmosphère de l'original. Il prenait son mal en patience pour trouver les expressions qui pouvaient reproduire, jusqu'aux moindres nuances, le texte qu'il traduisait. Exemplaire, son activité de traducteur -- décriée par certains comme "une manie des nuances" -- a apporté une contribution majeure à la maturation de la langue espéranto.

Y-eut-il jamais une difficulté que le traducteur Kalocsay évitât? Il s'est même fixé l'objectif de conquérir l'Inferno de Dante, entreprise que plus d'un jugeait impossible, à l'instar de l'épouvante qu'inspire l'inscription au-dessus des portes de l'enfer: Lasciate ogni speranza, voi ch'entrate! 

Le défi principal pour tout traducteur de l'Enfer, c'est d'essayer de conserver la métrique de l'original. Bien sûr, c'est cette difficulté même qui a attisé l'ambition de Kalocsay, et sa traduction réussie fut ainsi saluée par le linguiste italien Bruno Migliorini: "L'Enfer interprété par Kalocsay est une version digne des tercets de Dante."

Cette traduction est peut-être la preuve la plus éloquente des capacités littéraires de la langue espéranto.

Les poèmes que Kalocsay a traduits en espéranto proviennent de peuples et d'époques différents.
Recueillis en deux florilèges, ils s'offrent, tels deux bouquets de fleurs, au public international de la langue véhiculaire.

Les volumes de traductions publiés par Kalocsay ont suscité de l'intérêt bien au-delà du monde littéraire espérantiste. Les versions excellentes qu'il donna des Élégies de Rome de Goethe, des Fleurs du Mal de Baudelaire, de La tragédie de l'homme de Madách, des romances de Heine ou de trois drames de Shakespeare (Le roi Lear, Le songe d'une nuit d'été, La tempête) sont autant de preuves des capacités littéraires de l'espéranto et du talent exceptionnel de leur traducteur.

Source: Ada Csiszár: In memoriam Dr. Kalocsay Kálmán (1891-1976). Pp. 34-35.
Traduit en français par István Ertl.

Cette traduction en français peut être lue aussi sur : <http://www.vanoostendorp.nl/interlinguistiek/kalocsay.kaj.waringhien/traducteur.html>